A Pécsett, 2010. június 5.-én, 15 órakor megtartott szakmai beszélgetés

Helyszín: Pécsi Kulturális Központ

Cím, téma: „Színházi törvény – pozitívumok és negatívumok az elmúlt másfél év tükrében”

Solténszky Tibor köszönti a megjelenteket, beszél a Színházi Társaság szerepéről a tv. előkészítésében, s a bevezetését követő problémák folyamatos monitorozásában, majd felkéri Vajda Mártát, ismertesse az elnökség szándékát a tanácskozással, s a meghívott előadók körét, a távolmaradókat (Born Éva, Vidnyánszky Attila,).
Az első témában (munkajogi kérdések) felkért előadó, Born Éva elküldte írásban hozzászólását, S. T. felolvassa azt. Az írás a társulati lét védelmében emel szót, s kívánatosnak tartaná, hogy a színházi törvény mindent szabályozzon. (A teljes írás itt olvasható...)
A téma másik előadója Csizmadia Tibor. Személyes tapasztalatai alapján beszél a törvény életbe lépése előtti majd azt követő helyzetekről. Cs T üdvözli a törvényt, jónak tartja, hogy van. Említi a tv. életbe lépése előtti munkajogi pereket, amelyek abból adódtak, hogy a színházi terület sajátosságai miatti specialitások nem voltak szabályozva.
Cs. T. szerint a szerződtetési tárgyalás a színházi létezés rítusainak egyike… Független a szerződtetési forma milyenségétől. De a határozatlan idejű munkaviszonyban lévő színészek esetén ez kicsit „bohóckodás” jellegű. Egyetértőn idézi Born Éva egyik mondatát: „a törvény pont a társulati léttel járó kiszolgáltatottságot próbálja kezelni a művész és nem a művészet oldaláról”. Létre kell hozni egy szakmai-szociális védő hálót, és megszabadulni határozatlan idejű, életre szóló munkaviszony illúzióitól.
Egy törvény akkor jó, ha az betartható. Cs. T. beszél a műszaki dolgozók esetében betarthatatlan szabályokról… Nem javítja a jogkövető magatartást… Tomory Pál hozzászólásában bemutatja az előadó-művészeti törvény alkalmazást, betartását segítő kiadványt, ami hamarosan könyv alakban elérhető, valamint megtalálható lesz az OKM (NeFMi) honlapján. Ő nem gondolja megvalósíthatónak, hogy a területre vonatkozó összes munkajogi szabály a törvénybe kerülhessen (szerteágazó, rengeteg EU-s normát is tartalmazó, dinamikusan fejlődő joganyag). T. P. elmondja, hogy a határozatlan idejű szerződések is felbonthatók – csak ez drága a színháznak. De elmagyarázza, hogy az állam pénzén foglalkoztatott művészek emberi méltóságát védik ezzel a „drágasággal”. Őze Áron kér szót, s beszámol a Pesti Magyar Színház átalakításával járó munkajogi és emberi, vezetői nehézségekről. Ők a kölcsönös megegyezések irányában elmozdulva próbálják felszámolni az elöregedett társulat szerződési rendszerét, s alapítványt hoztak létre az idős művészek segítésére.
A következő téma a szakmaiság kérdése a színházvezetői kinevezéseknél. Előadó Csóti József, az EMT színházi kollégiumának elnöke. Elmondja, hogy áttekintve a tv. életbe lépése óta eltelt időszakot, húszból két esetben tért el a munkáltató önkormányzat a szakmai bizottság állásfoglalásától. Ezt jó aránynak tartja. Cs. J. elmondja, hogy a törvény szakmai vitája, előkészítő anyagai még keményebb szabályozást tartottak volna kívánatosnak (a szakmai, szakértői egyetértés szabálya), de ez eltűnt a végleges szövegből. Semmilyen garanciális elem nem védi a szakértői testület véleményét.
Jelenleg a 9 fős testületből 4-et küld az EMT, ezt módosítaná egy törvény-módosítási javaslat, amely szerint 10-ből 5 lenne a szakma delegáltja. Cs. J. elmondja, hogy nehezen szerveződnek a stábok, még úgy is, hogy nem csak az EMT tagjait kérik fel közreműködésre. Gyakran előfordul, hogy a felkért tag nem tud a fenntartó által később megjelölt napon részt venni a munkában, ám az írásos szavazásra nem ad módot a törvény. Szerinte ezek a szabályok is módosíthatók, s eleve több embert kell megadni, hogy meg lehessen a szükséges 4 tag. Gyakran a fenntartók sem tudják, mikor, s hogyan kell összehívni a tanácsadó testületet. Kisebb vita alakult ki arról, kívánatos-e a szakértői testület és a (többnyire) kulturális bizottság közös munkája.
Kerényi Mihály kérdése: Mennyire politizálnak, kötődnek pártokhoz az EMT kurátor-jelöltjei?
Cs. J. válaszában azt mondja, eddig, a lehetőségek szerint a kiegyensúlyozottságra törekedtek.
Szűcs Katalin Ágnes, mint érintett, elmondja, hogy nem tudott arról, hogy írásban nem lehet véleményt nyilvánítani, szavazni… S a felkérő önkormányzat nem egyeztet, a meghívás időpontja diktátum-szerű.
A harmadik témáról (színház-finanszírozás, pályázatok) a felkért előadó távollétében nem esik szó. A negyedik téma (Regisztráció) előadója Megyeri László, az Előadó-művészeti Iroda munkatársa. Elmondja, még „csak” másfél év telt el… Hogy valóban eléri-e a törvény a jogalkotó által remélt célokat, csak hosszabb távon derül ki. És nagyon lényeges, hogy a szakmának pedig tanulnia kell a törvény felkínálta szakmai önrendelkezés helyzeteit…
M. L. szerint a törvény jó helyzetbe hozta a területet, ami talán az egyetlen, amely a recesszióban, a megszorítások során sem veszített forrásokat. M. L. elemzi a tavalyi és idei regisztrációs lépések adatait:



Az idei januári jogszabályváltozás a pontosabb értelmezést szolgálja, s igyekszik visszaszorítani a visszaélések lehetőségét. Jelentős emelkedés történt a regisztrált szervezetek számában, s úgy tűnik, az előadás-számban is. Mozgás is tapasztalhat (pl. az 1. kategóriába került 2 magán színház). M. L. elmondja, gyakran nagyon felületes és rossz a regisztráció, ezért idén ősszel felkérésre kurzust tart a kitöltést végző önkormányzati és színházi dolgozók számára. Szűcs Katalin Ágnes esetére reagálva megígéri, hogy készítenek egy útmutatót a szakmai kurátorok, delegáltak számára.
Székely Andrea a vitában sérelmezi a bábszínházi 0.5-es szorzóját (ugyanaz a gyermeknéző fele annyit ér, ha bábszínházba megy).
M. L. válasza: nem tudták volna finanszírozni azt a forrás-növekedést, ami e nélkül bekövetkezett volna. A bábszínházi terület így is átlagosan 40%-al kap többet az előző évinél (ezt Sz. A. vitatja).
S. T. megköszöni az előadóknak, a vendégeknek a megbeszélésben való közreműködést, s megígéri, hogy a vita jegyzőkönyve olvasható lesz a Társaság honlapján. A konferenciát berekeszti.