75 éves a szegedi Kövér Béla Bábszínház
Szerettünk volna együtt ünnepelni születésnapunkon az ország többi bábszínházával, meginvitáltuk hát mindannyiukat – a szegedi halászlé mindent elsöprő, maga mögé utasító győztes ízvilágában bízva – az I. Magyar Országos Bábszínházi Halászlé Főző Versenyre (MOBHAFŐVE).
A halászléfőzéshez tűz kell, a tűzgyújtási tilalmat pedig sajnos a MOBHAFŐVE szervezésekor is be kellett tartanunk, ezért a halászlé főző versenyről ez évben lemondtunk, helyette a szegedi Várkertbe tettük át az eseményt, mint együttszülinapozást, augusztus 25-re, szülinapi sorozatunk első napjára.
Vissza a gyökerekhez. Ugyanis Szeged írásos emlékei közt szerepel Herbich János szegedi kereskedő visszaemlékezése is, miszerint az olasz szabadságküzdelmek során az osztrákok által foglyul ejtettek egy részét a szegedi várba zárták. A hosszú várfogság alatt az olasz foglyok bábjátékkal múlatták az időt, mulattatták társaikat, sőt a város közönségét is.
E történelmi vár és a régi olasz bábozó foglyok szellemisége szolgált impozáns hátterünként születésnapunkhoz, amin három bábszínház híján képviselték magukat a magyarországi kőbábszínházak (a távollévők igazoltan hiányoztak).
Az eseményünket két részre lehet osztani. Kis szünettel.
Az első részben amfiteátrum jelleggel ültettük le az érkezőket. Képviselték magukat a polgármesteri hivatalból, más kulturális- és társintézmények, jelen volt Kardos János, Szentgyörgyi Anna, Száz Kriszta és dr. Antal Anikó az önkormányzat képviseletében, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója, Gyüdi Sándor, Fekete Rozália a Nevelési és Kulturális Intézmények Gazdasági Szolgálatától, Szabó Éva a Belvárosi Mozi vezetője, Kövér László, a bábszínház előző igazgatója és a bábszínház volt dolgozói is.
Miután társulatunk köszöntötte a jelenlevőket bábszínházunk indulójával, beszédet mondott Kardos János, az Önkormányzat Művelődési Osztályának osztályvezetője (stílusosan bábszínházunk „dresscode-jában”, egy kék-fehér csíkos pólóban), majd Kiss Ágnes és Schneider Jankó is köszöntőt mondott, amiknek a végén a bábszínházunk alapítójának, Kövér Bélának elhíresült sorai is elhangzottak két bábbal: „Ha törik, ha szakad, a kultúra terjesztve lesz!”
Ezután bemutattuk vendégeinknek a kifejezetten erre az alkalomra elkészült csodálatos könyvünket, melynek címe: A NAGY LÖTTY, avagy szülinap a bábszínházban 75 éves a Szegedi Bábszínház. A könyv szerzője, Kollár Árpád szavai után átnyújtottuk, kiosztottuk a velünk ünneplőknek is példányaikat. A sorszámozott könyvek legelső példányát bábszínházunk előző igazgatójának, Kövér Lászlónak nyújtottuk át.
A teljes alkotói névsor: írta: Kollár Árpád, illusztrálta: Grela Alexandra, grafikai terv, nyomdai előkészítés: Kónya Ábel, szerkesztő: Szekeres Nikoletta, ötletgazdák: Kiss Ágnes & Schneider Jankó.
Az induló, a beszédek és a könyvek kiosztása után pezsgő és kishajó szendvicsek, majd szünet következett. A szünetben a Móra Ferenc Múzeum kiállításait látogathatták meg a hozzánk érkezők, illetve csoportok indultak a bábszínházunkba is, társulatunk tagjai mutatták be annak megújult tereit.
A második rész már szűkebb, 120 fős körben zajlott.
A visszatérőket már egy jó hangulatú kerthelyiség várta.
Két japán (báb) bemutatta a jelen lévőknek – azok bevonásával –, hogy hogyan készül a Szegedi Szusi.
Hatalmas adag sushi lett ennek végeredménye, amit jobb híján csak a Tisza vizébe tudtuk betenni hűlni, de – lássanak csodát! – ahogy elmerült, abban a szempillantásban hamisítatlan szegedi halászlévé változott (!), amit azon melegében jóféle túrós csuszával szervíroztak is (a Monster Downtown szakácsainak és személyzetének hála).
Utána egy kivételesen jó hangulatú szülinapozás vette kezdetét, nagy találkozásokkal, beszélgetésekkel, együtt zenéléssel – hajnalig.
Másnap (26-án) lett volna mit kipihenni, de készülnünk kellett családi fesztiválunkra, a SZINkópéra, amit ez évben végre sikerült elképzelt helyszínén megvalósítanunk, oda szerveződött több turnusú pakolás, tereprendezés, színpadépítés.
Este pedig a Led Puppets világító halaival és a pécsi Bóbita Bábszínház óriásbábjaival kiegészülve (mi tavaly jártunk Pécsett óriásbábjainkkal, a Múzeumutca Plusz megnyitóján) bejártuk a belvárost. Szegediek ismerhetik már óriáshalunkat, de most az esti vonulásra nagyon izgalmas UV reagens festést kapott, így a halunk egy újabb arcát mutathatta meg most szeretett városunknak.
A hétvégén pedig (27-28-án) óriási csinnadrattával vártuk a családokat. Végre! Tavaly előtt a Covid miatt, tavaly a tévesen jósolt zuhé miatt nem tudtuk megtartani dédelgetett fesztiválunkat az újszegedi Erzsébet ligetben, így az a színház falai közé szorult. Na de most! SZINkópé fesztiválunk sokszáz családot vonzott a sulikezdés előtti hétvégén, amin előadásokkal, koncertekkel, sokszínű játékokkal vártuk a gyerekhadat és őseiket.
Társulatunk egy Port Ciggedin nevezetű kereskedelmi kikötővel, egyfajta miniállammal várta a nagyérdeműt, amit a pécsi Papír Panír csapatával álmodtunk meg, és hihetetlen élmény volt elröptetni végre. A tervezéstől, a kidolgozott elképzeléstől három év telt már el, nagyon szerettük volna már a gyerekek elé tárni.
A régióban hiánypótló fesztiváli forgataggal vártuk a hozzánk érkezőket, ami óriási élmény volt mind a társulatunk egészének, mind önkénteseinknek, éppúgy a hozzánk érkező fellépőknek egyaránt.
75 év. Gombócból is sok! Ezzel a címmel nyílt kiállítás a pécsi Bóbita Bábszínházban szeptember 11-én, ami nagyszerű alkalom volt a visszapillantásra bábjainkon keresztül. Kövér Béla korai bábjai ugyanúgy helyet kaptak itt, mint nemrégiben bemutatott előadásunk szereplői. A falakon könyvünk kinagyított oldalai vezeti végig illetve vezeti hozzánk közel a kiállítás látogatóit. Az egész kiállításon pedig átível, végigfolyik, hömpölyög a könyvünkből kinagyított időpatak, bábszínházunk jeles eseményeivel, hiszen 75 év – akár ez a születésnapi időszak – rengeteg csodás eseményt tartogatott. A kiállítótér falára születésnapi jókívánságok is felkerültek. Az egyiken ez áll: Még 75 csodás, kreatív évet kívánunk!
És ahogy elfújjuk a képzeletbeli halászlé ízű tortánkon a rengeteg, 75 gyertyát, mi is ezt kívánjuk. Ezúttal magunknak.
Schneider Jankó
