A 2025-ös bábszínházi világnap nemzetközi üzenete
A 2025-ös bábszínházi világnap nemzetközi üzenetét Dimitri Jageneau, az UNIMA főtitkára írta
Robotok, mesterséges intelligencia és a báb álma?
„Milyen kódok jelentik a szépséget, milyen számjegyek foglalják magukban, alakítják át, dekódolják úgy, hogy a folyamat során nem ejtik fogságba vagy fojtják meg ennek lényegét? A szépség, ez a csoda, ez a kincs nem a technika miatt, hanem annak ellenére halad át csorbítatlanul az új gépeken.” (Salman Rushdie: Fúriadüh. Első rész, 2001)
„… a legrégibb műalkotások kezdetben mágikus, utóbb valamely vallási rituálé szolgálatában álltak.” (Walter Benjamin: A műalkotás a reprodukálhatóság korában, 1936)
Miről álmodnak a bábok? Ugyanúgy álmodnak bárányokról, mint ahogy egy kiborg álmodhat kiborg bárányokról? Vajon a báb csak egy kezdeti szakasza a fejlődés történetének, amelyben a báb egy autonóm robot létrejöttének előképe? A „robot” kifejezés Karel Čapek képzeletének szüleménye a R.U.R. (Prága, 1920) című művéból? És ez „rabszolgát” jelent? Vagy ez a kabbalista „gólem” lény, amely Prága utcáin kísért (Gustav Meyrink, 1915)? Vagy a még félelmetesebb Frankenstein, egy darabonként összevarrott test mozaikjában (Mary Shelley, 1818)? Mechanika találkozik hússal. Számítások találkoznak érzésekkel. A mesterséges szabad arra, hogy lemásolja a természetet vagy akár új természetet alkosson. A mesterséges intelligencia felveti az értelem és a szabad akarat kérdését, vagy akár az ember képére megalkotott robot szubjektivitását, vagy az istenekét, akiket az ember vágyik megépíteni, új bálványok vagy a gesztusok, szavak és gondolatok jövőbeli hibridjei… Vajon a robot egy értelemmel rendelkező mechanikus báb? Egy napon több lesz, mint az ember? Van egy androidnak arca? „Éjszakánként elektromos bárányokról álmodik (Philip K. Dick, 1966)?
Van-e lelkiismerete a mesterséges intelligenciának? Tudnak gondolkodni az algoritmusok? A virtuális nem annyira virtuális, mint amennyire már valóságos. Új ajtók és új ablakok, amelyek megsokszorozzák a látás, a megértés, vagy egyszerűen csak az érzés lehetőségeit, valamint az érzékek és a kreativitás fejlesztését. Prométheusz soha nincs messze, és nem Pinokkió álma, hogy igazi gyerek legyen? A báb soha nem volt ennyire tárgya az ember lényegi kérdéseinek. Nem vagyunk-e mindannyian bábok abban az értelemben, hogy mi magunk is bábok és bábosok vagyunk? El tudjuk képzelni, hogy egy bábból önálló bábszínész lesz? A báb egy szó, egy gesztus, egy anyag, egy rezonancia, egy álom az anyagról, amelyhez lélek kell. Minden tárgy egy báb. Spinoza egy rejtélyes völgyről álmodik (Mori, 1970).
Álmodhatnak a gépek? Álmodhatnak a bábok? Mi az álom? Lehet-e lelket teremteni az anyagból? A demiurgosz mítosza találkozik a bábos mítosszal. A Természet alkotója találkozik a színház alkotójával. Az alkotás mindig a dramaturgia létrehozásáról szól. Mi történik, ha belépsz egy bábmúzeumba? A tárgyak már csak élettelen tárgyak, különösek és anyagiságukban már anyagtalanok? A bábok ránk néznek és hozzánk beszélnek. A báb sokkal több, mint egy egyszerű vagy bonyolult mechanizmus. Bastien és Bastienne (a 12 éves Wolfgang Mozart báboperája) szerelemről és bárányokról álmodik. Sokféleség és álmodozás. Tehát rajzoljunk egy bárányt? (Antoine Saint-Exupéry, A kis herceg, 1943)
Mint minden évben, a bábszínházi világnapnak is van egy témája: a robot, az anyag természete, a báb, aki már nem csak báb, hanem bábos is, a kettős, aki valójában soha nem kettős, a tárgy, amely témává válik, a gesztus, amelyből a horizont, a táj, amelyből pillangó lesz, a virág, amelyből arc lesz. Ez a javaslat őrült, nyugtalanító és éppoly kihívást jelentő, mint amilyen érdekfeszítő. Olyan kortárs, mint amilyen ősi. A bábművészet szívének legmélyén rejlik, mint minden kreativitás elsődleges költői szándéka. A mesterség mindig sokkal több, mint a mesterség. Az örökkévalóság, mindig egy újabb örökkévalóság lesz egy időre, mert az örökkévalóság minden pillanatban változik. És hihetetlen módon a jövő megváltoztatja a múltat és az emlékek örökkévalóságát, így mindig álmodhatunk.
Forrás: UNIMA Hungary
Illusztráció: Stefan Kaegi: Uncanny Valley (fotó: Gabriela Neeb)
