Bábszínházi kitüntetettek a magyar kultúra napján
A magyar kultúra napja alkalmából Bathó Tünde Ilona, a Harlekin Bábszínház művészeti titkára, Bajári János, a Vaskakas Bábszínház műszaki vezetője és Hajdú Péter, a Vojtina Bábszínház színésze kapott városi elismerést.
Bathó Tünde Ilona
A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott hétfő esti ünnepségen átadták a Pro Agria díjakat. Kiemelkedő teljesítményéért „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült Bathó Tünde Ilona, a bábszínház művészeti titkára.
Bathó Tünde Ilona 2001-ben diplomázott a Veszprémi Egyetem színháztudományi szakán. Szakmai gyakorlatát a Vígszínházban töltötte rendezőasszisztens gyakornokként. 2011-ben került Egerbe, ahol még ugyanezen év júniusában Lengyel Pálnak köszönhetően a Harlekin Bászínház művészeti titkára lett. Kreatív gondolataival, reális szemléletével és átgondoltságával mindig észrevesz valami olyasmit, amit más nem. Az elvarázsolt, néha a felhők között járó művészek között egy igazi kincs, akinek pontos, célirányos meglátásai mindig segítik a munkát. Szakmai felkészültsége és rátermettsége megkérdőjelezhetetlen, elengedhetetlen részét képezi a bábszínház működésének. Ismeri a határokat, de vállalja a korlátok ledöntését, ha azzal fejlődést, megismerést és kulturális fellendülést idézhetünk elő. Munkája meghatározó, igazi színházi ember – emelték ki méltatásában.
Bajári János
Bajári János Győr Megyei Jogú Város Polgármesterének emléklapját vehette át.
Bajári János 2020 óta erősíti a Vaskakas Bábszínház műszaki csapatát. A belépése pillanatától a megbízhatóság volt az egyik legfontosabb védjegye. Megbízhatóság a színpadi munkában, a tájelőadások lebonyolításában, a díszletgyártáshoz szükséges anyagok beszerzésében, a díszítői feladatok ellátásában. Ehhez a megbízhatósághoz, járult még a végtelenül kreatív problémamegoldási képessége és kollegalitása, melynek következményeként alig egy esztendő elteltével műszaki csoportvezetőnek nevezték ki. Becsületes, szorgalmas munkája, szerény, de vidám alaptermészete, s a munkához való viszonya és szakértelme alapján a tavalyi évtől az ország legnagyobb szabadtéri gyermekrendezvényének, a GYŐRKŐCFESZTIVÁLNAK lett műszaki-logisztikai előkészítője, lebonyolítója, egyik legfőbb szervezője, ügyeinek intézője, vezetője, ennél fogva a Vaskakas Bábszínház négytagú vezetőségének tagja.
Ugyan a Széchenyi István Egyetemen mérnök-tanárnak tanult , a Vaskakasba is mint színháztechnikai szakember került, de tudása, műveltsége sokoldalú, és végtelen a humanizmusa, a közösség iránti érzékenysége. Ez emeli Bajári Jánost a díjazottak sorába.
Hajdú Péter
Hajdú Péter a Debrecen Kultúrájáért Díjat vehette át.
Az elismerés a társadalom- és természettudományok, valamint a kulturális életben éveken keresztül nyújtott, maradandó értéket teremtő alkotó tevékenységért, kimagasló munkáért, valamint átfogó életmű elismeréseként adományozható. A Debrecen Kultúrájáért Alapítvány 2024-ben Hajdú Péter mellett Gonda Zoltán képzőművésznek adományozott Debrecen Kultúrájáért Díjat.
„Hajdú Péter 2007 óta meghatározó, főszerepeket alakító tagja a Vojtina Bábszínház társulatának. Generációk emlékezhetnek A kis December király mérnökére, az Égen-földön mese kapitányára vagy a Kalózkaland apa figurájára” − áll a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának indoklásában. Színészi-bábszínészi munkáját a művészi alaposság, maximalizmus jellemzi, a szerepek megformálásában, szakmai alázatában példamutató a bábszínház közössége számára. Tagja a Vojtina Bábszínház Művészeti Tanácsának. Korábban a Csokonai Színház színészeként is jelentős szerepek megformálója volt. Kulturális események szervezőjeként aktív tagja a Debreceni Színjátszó Egyesületnek. Debrecen és Japán Toyama városának kulturális kapcsolatrendszerében végzett kimagasló munkája eredményeképpen Jószolgálati Nagykövet elismerésben részesült. Rendszeres fellépője helyi rendezvényeknek, a városi televízió produkcióinak. 40 éve szolgálja Debrecen kulturális életét, munkáját maximális igényességgel látja el.
„Borzasztóan örülök ennek a díjnak, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megkaphattam, de nekem legalább annyit jelent, hogy a Vojtinások bíznak és hisznek bennem” − mondta a színháznak adott interjújában. „Furcsa érzésem volt, mert az elmúlt negyven év sikerei, kudarcai pár perc alatt végig futottak rajtam. Elképesztően meghatódtam, mert egy ilyen elismerés új erőt ad, és az jutott eszembe, hogy tényleg érdemes volt csinálni, ha mások érdemesnek találnak arra, hogy ezt a díjat megkapjam. Nem úgy nőttem fel, hogy színész akarok lenni. Emlékszem, többször elhangzott a családban, hogy »már megint bohóckodik, biztos színész lesz belőle«, de ezeket nem vettem komolyan. Gimnazista voltam, amikor elkezdtem járni az iskola színjátszó körébe és utólag visszagondolva a hangulat fogott meg. Persze, hogy mi is igazából a színház, azt csak később tudtam meg.”
