A bábszínházi világnap magyar üzenete
A Bábszínházi világnap 2024-es magyar üzenetét Meczner János írta.
Amikor harminc évvel ezelőtt a Budapest Bábszínház igazgatója lettem, a prózai színház felől, kívülről érkeztem a bábművészet világába.
Lenyűgözött a műfaj sokszínűsége, rácsodálkoztam korlátlan lehetőségeire, féktelen szabadságára, és hamar megértettem, hogy a bábszínház életre szóló élmény, elköteleződés, felelősség.
A műfaj új formáinak folyamatos keresése, a kísérletezés, a hagyományok megőrzése és felfrissítése, a bábművészek új generációinak kinevelése, a más művészeti ágakkal való összekapaszkodás és együttműködés olyan új utakra vezettek, melyeket prózai színházi alkotóként talán sohasem tapasztalhattam volna meg.
A műfaj sok csodája közül talán a legnagyobb, hogy minden korosztályt 0-99 évesig egyformán képes lenyűgözni és megszólítani. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy a legkisebbek kacagnak, izgulnak, lelkesednek egy bábelőadáson: az ő szemükben a fából faragott, papírból kasírozott vagy textilből megvarrt figura nem csupán él, de létezésének valódi tétje van. Később a csoda születése válik a legérdekesebbé: hogyan mozdul meg egy báb, mi a trükkje, honnan jön a fény. Mozgatók és bábok közös jelenléte, a színház születése része lesz a hatásnak. A modern színház összes jelentős felfedezése – a brechti V-effekttől a képzőművészeti absztrakcióig, a stilizált mozgástól a különböző kortárs narratív megoldásokig – a legtermészetesebb módon van jelen a bábszínházban, bármilyen korosztályhoz szóljon is az adott előadás.
Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak, amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is megsokszorozódik.
Ha visszagondolok pályám elmúlt harminc évére, elsősorban hálát érzek. Hálás vagyok, hogy a bábszínház az életem és a színházi gondolkodásom elidegeníthetetlen részévé vált. Szerencsések azok az alkotók, akik már ifjúkorukban rátaláltak a műfajra, hiszen a bábszínház lehetőségei kimeríthetetlenek: a folyamatos változás, megújulás frissen és fiatalon tartja ezt a színházi formát, amely egyidős az emberi kultúrával.
Örömteli alkotást, felszabadult kísérletezést, izgalmas új utakat kívánok minden bábszínházi alkotónak és nézőnek a Bábszínház Világnapján!
Meczner János
2024. március 21.
Fotó: Éder Vera
